szakértők, tanusítók
Gyakorlati tanácsok és esetek
Energiatanusítvány >
Energetikai tanúsítvány műszaki tartalma
Az energetikai tanúsítványhoz tartozó számítások elvét és gyakorlatát jogszabály határozza meg. A cél az, hogy egységes számítási eljárással egymással összehasonlítható számokkal legyen jellemezhető az épület. Az energetikai tanúsítvány számítási módszerei és elvei közül az alábbiak a legfontosabbak:
Összesített energetikai jellemző (Ep),
Az energia tanúsítvány legfontosabb adata, mely az épület (lakás) éves energiafogyasztását adja meg, egységnyi fűtött alapterületre vetítve. Lakóépületek esetén a fűtés-, hűtés-, melegvízellátás és a gépi szellőztetést biztosító berendezések összfogyasztását tartalmazza.
Az energiafogyasztás számításánál a következő tényezőket veszik figyelembe
Magának a vizsgált épületnek a kialakítása
- Mennyire vannak leszigetelve az egyes épületszerkezetek (külső falak, tető, padló, lábazat, stb.)
- Milyen minőségű nyílászárók vannak beépítve, milyen az ablakok tájolása, mekkora az üvegen bejutó napsugárzásból származó hőnyereség.
- Mennyire tagolt az épülettömeg, közbenső vagy szélső lakást vizsgálunk.
Standard fogyasztói szokások
Nyilvánvaló, hogy a lakásban élők szokásai alapvetően befolyásolják az energiafogyasztást. (pl. hány fokot tartanak télen a lakásban, hány liter melegvizet használnak naponta, hogyan szellőztetnek, stb.) Az összesített energetikai jellemző számításánál azonban nem ezekkel a konkrét adatokkal számolnak, hanem egy átlagfogyasztó adataival. Erre azért van szükség, hogy az épületek egymással ill. az előírt követelményekkel összehasonlíthatóak legyenek.
A beépített gépészeti rendszerek tulajdonságai
Az energiaszükséglet számításakor az épületben lévő konkrét gépészeti rendszerek műszaki paramétereit veszik figyelembe. Pl. a hűtő-, fűtő berendezések hatásfokát, önfogyasztását, a különféle veszteségeket, a szabályozás módját, radiátoros vagy felületfűtés van, stb.
Milyen típusú energiát használnak fel a gépészeti berendezések
Az épületek fűtésére-, hűtésére különböző energiahordozókat használhatnak fel. (földgáz, fűtőolaj, tűzifa, szén, elektromos áram, napenergia, földhő, stb. ...) Az összehasonlíthatóság érdekében a tanúsítványban az épület energiafogyasztását primer energiában fejezik ki. Ebből viszont, nem lehet közvetlenül számítani a várható rezsiköltségeket.
Primer energia, primer energia-átalakítási tényező:
A természetben megtalálható energiahordozókat nevezzük primer energiahordozóknak. (Ilyen a földgáz, a kőolaj, a kőszén, a biomassza, a napsugárzás, a földhő, a szélenergia, a vízenergia, stb.)
Ezeket a gépészeti berendezések többnyire nem tudják közvetlenül felhasználni, hanem előbb át kell alakítani őket ún. hasznos energiahordozóvá (pl. elektromos árammá), majd el kell juttatni a fogyasztókhoz. Mindez költségekkel jár, ráadásul ez a költség a különböző energiahordozóknál eltérő nagyságú.
Műszaki szempontok alapján egyértelműen meg lehet határozni, hogy egy 1 kWh hasznos energia előállításához mennyi primer energiát használtak fel. Elektromos áram esetén ez a szám 3, tehát 3 kWh primer energia felhasználásával jutunk 1kWh villamos áramhoz. Ez a váltószám képezi az alapját a primer energia-átalakítási tényezőnek.
Az összesített energetikai jellemző számításánál azonban az állam a fenti váltószámokat energia-stratégiai szempontok alapján is korrigálja, attól függően, hogy milyen energiahordozók használatát akarja ösztönözni. Ennek viszont az a következménye, hogy az így kapott primer energia-átalakítási tényezők nem tükrözik egyértelműen a különböző energiahordozók piaci árait.
Összesített energetikai jellemzőre vonatkozó követelményérték: (Epm)
Az épületek éves energiafogyasztását a jogszabály által előírt követelményértékkel kell összehasonlítani. Egy új épület éves energiafogyasztása nem lépheti túl a követelményértéket. Másrészről a követelményérték viszonyítási alap, amit az épületek osztályba sorolásához használnak.
Az épületek energiafogyasztására előírt követelmény nem egyetlen szám, hanem épületenként más és más. Értéke az épület felület / térfogat arányától és az épület funkciójától függ. Egy nagy épülettömbben lévő társasházi lakásnál kisebb a hűlő felület aránya, ezért itt szigorúbb az előírás, mint egy szabadon álló családi háznál.
Fajlagos hőveszteségtényező (q)
Ez a tényező az épületnek a teljes - a falakon, a tetőn, a nyílászárókon, a padlón keresztüli – hőveszteségét jellemzi, és kizárólag magának az épületnek a kialakításától, szigeteltségétől függ.
A fajlagos hőátbocsátási tényező azt adja meg, hogy mekkora az épület hővesztesége egységnyi fűtött térfogatra vetítve, ha a külső ill. belső levegő hőmérséklet különbsége 1K. Minél kisebb az értéke, annál jobb. Mértékegysége W/m3K.
Számításánál a következő tényezőket veszik figyelembe:
- A külső határoló falakon keresztüli hőveszteség
- Üvegezett nyílászárók hővesztesége
- Fűtött tetőteret határoló tetőszerkezeten keresztüli hőveszteség
- Lapostető hővesztesége
- Padlásfödém hővesztesége
- Fűtetlen pince feletti alsó zárófödém hővesztesége
- A csatlakozási élek (pl. lábazat) mentén kialakuló hőveszteség
- Az ablakokon bejutó napsugárzásból származó hőnyereség
Fajlagos hőveszteségtényezőre vonatkozó követelményérték:
Az épületek fajlagos hőveszteségtényezőjét a jogszabály által előírt követelményértékkel kell összehasonlítani. Egy új épület fajlagos hőveszteségtényezője nem lépheti túl a követelményértéket. Az előírt követelmény nem egy konkrét szám, hanem az épület felület / térfogat arányától függően, épületenként változik. Minél tagoltabb az épület, annál nagyobb a hűlő felület aránya a fűtött térfogathoz képest és annál enyhébb az előírás. Mértékegysége W/m3K.
6. Kérdés: Családi ház megvásárlása előtt állunk és kértük a tulajdonost az energetikai...
Válasz:
Kedves grimoire!
Nincs semmiféle moratórium, 2012. január 1-től...